A rönkházaknak több fajtája létezik. Fő különbség a felhasznált fa fajtájában rejlik. Cédrusokból, fenyőből és tölgyből is építenek rönkházakat.
A cédrusokat jellegzetes illatuk miatt kedvelik. Nagyon jól ellenáll a szuvasodásnak, száradáskor csak egészen minimálisan zsugorodik és rendkívül jól megmunkálható.
A fenyő rönkjei formájuk és szilárdságuk miatt tökéletesen alkalmasak a házépítésre. Puha fa lévén szintén nagyon könnyen megmunkálható. Az egyenes, hosszú rönkök rendkívül esztétikusan hatnak. Pozitív tulajdonságai közül meg kell említeni, hogy száradáskor alig vetemednek, és nagyon jól szigetelnek.
A kemény fák közül a tölgy a legalkalmasabb a rönkházépítésre. Erezete miatt kedvelik a megrendelők. Jellegzetes tulajdonsága, hogy rendkívül jól ellenáll a korhadásnak.

A rönkök sokféleképpen nézhetnek ki.
Lehetnek teljesen kör keresztmetszetűek, vagy kör keresztmetszetűek alul egy vájattal, melynek szerepe, hogy a felső rönk tökéletesen illeszkedjen az alatta lévőre, ezt �svéd profilnak� nevezik. A rönkök lehetnek továbbá négyszög, négyzetes vagy trapéz keresztmetszetuek. Népszerű még a fél oldalán lekerekített forma is. Felületük megmunkálását tekintve a legnépszerubb a marógéppel történő teljesen sima felület kialakítása, de előfordul kézi megmunkálású is.

A rönk átmérőjének és hosszának növekedésével nő az ára is. Az átmérőés a hossz általában nem sokban befolyásolják a ház élettartamát. Leginkább esztétikai szempontból fontosak, ezért a vásárlók igen nagy hangsúlyt fektetnek rá. A cégek különböző méretek egészen széles skáláját kínálják. A szakértők megpróbálják abban segíteni vevőiket, hogy a rönkök mérete a házhoz illő legyen.

A ház építése egyszerűnek tűnik. A rönkök egyszerűen egymás tetejére vannak rakva, így alakítva ki a falakat. Ezek a falak viselik a tető súlyát. A rönköket speciális módon úgy képezik ki, hogy szorosan illeszkedjenek egymáshoz. Azt a módot, ahogyan a rönkök egymás tetején elhelyezkednek, nevezik kapcsolatnak, az egymással találkozó felületek pedig a vízszintes érintkező felületek. E felületeknek folyamatos, szorosan illeszkedő kapcsolatot kell biztosítaniuk úgy a szerkezeti stabilitás, mint a víz- és hőszigetelés érdekében. A legfontosabb a nedvességet és a hideget, vagy épp a meleget távol tartani a rönkök közül, s így persze kirekeszteni a házból.
A vízszintes érintkező felületeknek általában kétféle alaptípusa létezik:
Az első esetben a rönk domború felére a fölötte álló homorú része illeszkedik, ezt nevezik svéd kapcsolattípusnak. A rönk felső része domborúra van marva, ezzel egy pontosan azonos méretű konkáv vájatot marnak az alsó részbe. Így a rönkök pontosan illeszkednek egymásba.
A másik a csap és ereszték típusú. Itt minden egyes rönkbe a tetején végighúzódó csapot vágnak, és ezt oly módon munkálják meg, hogy illeszkedjen az eresztékbe, amely a rákerülő rönk alján helyezkedik el. Ez egy kötőelem nélküli rendszer, a csap általában több mint 2,5 cm magas és az ereszték, amelybe illeszkedik ennél valamivel nagyobb, hogy egy kis szigetelő tömítés is helyet kapjon a csap tetején.

A korszerű falsarok kapcsolatok és kapcsolattípusok annyira kimunkáltak és annyira biztosan illeszkednek a rönkök egymáshoz, hogy a rönkház kifűtése kevesebbe kerül, mint az azonos méretű hagyományos tégla épületeké.
A rönkök közötti hézagkitöltés esetében egy világos színű anyagot használnak, ami vízszintesen fut jól láthatóan az egyes elemek között. A hézagkitöltésre felhasznált anyag lehet szigetelő, de csupán esztétikai célból is alkalmazhatjuk, a kettő közötti különbség nem vehetőészre a szemlélő számára. A fejlett szigetelőrendszerek és a korszerű illesztési technológiának köszönhetően a rönkházak tökéletesen huzatmentesek.

A fafelület külső kezelését illetően olyan speciális anyagok kerültek mára forgalomba, amelyek használata révén a fa védve lesz a káros napsugárzásból származó ultraibolya sugárzástól, és vízlepergető hatása is jóval nagyobb lesz. A rönkházra rákerülő lakk nem akadályozza, hogy az alatt a fa lélegezni tudjon, így a benne megragadt nedvességet kiengedje.